Iskolás vagyok

Levél a tolltartóban

Íróasztal s a könyvespolc

Roskadásig tele már,

Könyvek, füzetek s a táska

Indulásra készen vár.

A tolltartó kincsei közt

Szomorkodik egy levél,

Aki szép betűkkel írta,

Azóta választ remél,

És nem sejti, hogy a címzett

Két hónapja arra vár,

Jöjjön újra el az idő,

Mikor iskolába jár!

Reggeli zsört

Pöttömnyi fiúcska
Zsörtöl ágyában
Reggelre kelve,
Hogy fel nem kelne!

Hideg van, brrr! – fázom,
A vizet se állom,
Eltűnt a zoknim,
Öltözni oly kín!

Koppan az ablak,
Röpke sugallat
Madárka száll be,
Erdei féle.

Kismadár dala,

Fuvolahangja
Lágyan becézi,
Gondját elűzi.

Búja elhessen,
Kisfiúnk frissen

Indul anyjával

Az óvodába.

A barátom

Könyvem telistele

Örömmel és könnyel,

Jóbaráthoz méltó

Sok-sok szeretettel.

Együtt barangoljuk

A mesék országát,

Eget és  földet, a

Világ sok táját.

Könyvem utaimon,

Mint fáklya, világít,

Ha repülni vágyom,

Ő szárnyammá válik.

Hogy ne tévelyegjek,

Jól tudom, vigyáz rám,

Könyvemet cserébe

Semmiért nem adnám!

Az egyszeri csigabiga

Az egyszeri csigabiga

szüleinek tanácsára

iskolába indult reggel

fejében nagy reménységgel,

hogy az írást megtanulja,

számokkal se legyen gondja.

Útja göröngyök közt vitte,

csetlett-botlott minden lépte,

erdő mellett elhaladt,

fű, fa, virág elmaradt,

torony iránt araszolva

megérkezett a faluba,

ahol sarkig nyitva várta

az iskola nagy kapuja,

éppen mikor szünidőre

szólt az iskola csengője.

Szótörő

Ő,

nő,

kenő,

zökkenő,

ez itt most a bökkenő!

el,

kel,

ékkel,

lékkel,

cifra színházi

kellékkel

hogy lesz

a sírásból írás,

a sóhajtásból

óhajtás,

hát a rókából

karó,

az ollóból

Komolló,

hány szót

bújtat el a hajtás?

Ezen törd a fejed, pajtás!

Kibékülés

Veszekedik Zsóka, Panni,

Hogy miért, nem sejti senki.

Egyik duzzog: Örök harag!

Soha többé ne lássalak!

Rá a másik: Én se téged,

Befejeztük, vége, érted?

Hátat fordítnak egymásnak,

A sorban is mással állnak.

Így telik el egy szűk óra,

Tovább egyikük se bírja,

Bánja Zsóka, szánja Panni,

Szeretnének kibékülni,

Latolgatják, nem lehetne,

A békét a másik kezdje?

Zsóka jön már, Panni látja,

Izeg-mozog zavarába’,

Aztán elindul feléje,

Máris szent köztük a béke.