Az őzről

A koránkelő

Derengő fényben éber őz

Lépked gyöngyökön,

Szelíd szemében ébredő

Hajnal tündököl. 

Rejtőzködő őzgida

Sűrű avarban rejtőzik,

Vár az éhes őzgida,

Nemsokára reggelit hoz

Neki az édesanyja.

Tavaszi megújulás

A madár fészkét igazítja,

Apró rügy levelét bontja,

S míg az erdő lombját ölti,

Őz agancsát fényesíti.

Büszke őzsuta

A  suta fiát kényezteti,

Füvecskével etetgeti.

És ha felnőtt őzgidája,

Büszke kecses járására.

A békáról

Az időjós béka

Öreg béka brekegő,

Jelzi, ha jön az eső,

Iszap mélyére merül,

Ott ül, amíg kiderül.

A béka szúnyogvacsorája

Tavirózsa levelén ül, 

Mereng a béka, 

 Előtte röpköd egy szúnyog, 

Nyugtát zavarja.

– Jaj, most neked zirregő, 

oktalan szúnyogja! 

Ugrik már, s a  vakmerőt

Röptében elkapja.

Különös házasság

Mesélik, hogy tavasszal a

tündérszép boszorka

férjéül a tóban élő 

békát választotta.

Megülték a lakodalmat 

nádpalotájukban,

s porontyokat nevelgettek 

csendes nyugalomban.

A pókról

A hamis barát

Fönn a sarokban a pók,

Szőtt egy hálót, jó nagyot,

Abban ringott három légy,

Még jött egy, és így lett négy.

Űzött pók

Nézd, a pók hogy eliszkolt,

Itt hagyott csapot-papot.

Eresz allatt új fészekében

Szövöget majd békességben.

A telhetetlen pók

A minap láttam, hogy a pók

Bekapott négy szúnyogot,

Egy léggyel  le is nyomtatta,

Jó nagyra nőtt a hasa.

A táncos pók

A pók, mint nemes gavallér,

Egy lepkét keringőre kért,

Addig-addig járta véle,

Amíg el nem szédítette.

Az Olimpia reménysége

Ha a póknak nyolc a lába,

S mind a nyolcat szaporázza,

Döntsenek hát valahára,

S küldjék el Olimpiára!

A sirályról

Sirály király

Szárnyát kitárja,

Fölszáll a sirály,

Ég és víz között

Most ő a király.

Sirályok bálja

Kék ég alatt

Nagy madarak

Ezüst ruhában

Keringőt járnak.

A vadász sirály

Szikla szélén víz közelben

Áll a sirály vadászlesben,

Lendül, és lecsap merészen,

Pecsenyéje máris készen.

A szemfüles sirály

Parton sétál a sirály,

Vigyázz, hogyha  arra jár,

Ellopja a szendvicsed,

Mert ő mindent megtalál!

HÁZIÁLLATOK

Ló

 A ló nyerít: nyi-ha-ha!

Elmennék a vásárba,

Ott árulják a zabot,

Attól erőre kapok!

Csikó

 A csikó anyjától tanulta,

Nyereg való a jó lóra!

Várja, hogy felcseperedjen,

Nyereg alá való legyen.

Bárány

Bárány béget: be-he-he,
Kimennék a mezőre,
Zöld füvecskét keresni,
Jó lenne már legelni!

Kecske

Kecske mekeg: mek-mek-mek,

Nyelvem tövis szúrta meg!

Jobb lenne a fűre szokni,

Reggel, délben ropogtatni!

Kecskegida

Kecskegida alig várja,

Hogy kinőjjön a szakálla!

Van neki már szarvacskája,

Fűnek-fának mutogatja.

Disznó

Disznó röfög: röf-röf-röf!

A vályuba beledöf.

Kevés volt a kukorica,

Nem lesz négyujjnyi szalonna!

Malac

Malac visít. Segíííííítség!

Dől a pajta, vagy tán ég?

Se az egyik, se másik,

Megéhezett, úgy látszik!

 Macska

Egyiptom az őshazája,

Tiszta kecses állat,

Ám ha karmait kinyújtja,

Azon nyomban támad!

 Kutya

Hű társa az embereknek,

Remek őr és vészjelző,

Félmillió szagot ismer,

A legjobb nyomkereső.

VADÁLLATOK

 Medve 

Erdők sűrűjét kedvelő,
Nagy erejű állat,
Bármit megeszik, de mézzel
Hízeleg magának.

 Farkas 

Szikár törzse, ordas szőre,
Tekintete rémít!
Korgó gyomrától a nyájat
A juhászok féltik.

Róka
Szőre, mint a tűznek lángja,
Farka az ő dísze.
Kedvence a baromfihús,
Meg is halna érte!

 Szarvas

Hegyvidéki erdők éke
Agancstól díszes feje.

Méltósággal, büszkén lépked,
Fürgén menekül, ha kell.

 Csiga

Csúcstartó az emelésben,
Házát hordoznia kell.
Önsúlyánál tizenkétszer
Nagyobb, amit ő cipel.
Oroszlán 

Nappal a bozótban lapul,
Bömböl s Afrika remeg.
Éjjel, ha zsákmányért indul,
Sok vadállat bánja meg!

Tigris
Tarka csíkos a bundája,
A nádas jól rejti.
Eleségét bámulatos
Merészséggel szerzi!

 Zebra 

Afrikában ő a lónak
Vadon élő rokona.
Testén feketék a csíkok,

De őt ez nem zavarja.!

 Párduc

Síkfutásban verhetetlen,
Mint az orkán száguld...
Ötszáz méter után aztán
Egyszerre csak ráun.

Elefánt 

Ormányával tapint, szagol,
Emel, köveket görget,
Használja evés-ivásra,
Ha kell védő fegyvernek.

 Teve

Sivatagi homok tüzét
Hősiesen viseli.
Éhet, szomjat tűr napokig,
Púpjában a reggeli.

 Lajhár

Az őserdő leglustábbja,
Fa ágáról csüng alá,
Ha a fát már lelegelte,
Bamba képpel áll tovább.
Majom 

Emberhez hasonlít
És az utánzás nagy mestere.
Hogy beszélni megtanuljon,
Ahoz mester kellene!

 Bálna 

Vízben élő emlős állat,
Hal alakú óriás.
Ha lélegzik, tüdejéből
Kilövell a vízsugár.

 Delfin

Gyorsúszásban verhetetlen,
Hajókkal versenyre kel,
Magasugrásban a pálmát is
Mindig ő viszi el!