NYÁR

Züm-züm-züm

Züm-züm-züm, virágom,

Hogy felébredtem,

Pártádon harmatos

Fürdőre leltem.

Züm-züm-züm, szomjunkat

A napsugárral

Kelyhedből oltottuk

Édes nektárral.

Züm-züm-züm, családom

Már alig várja,

Kaptárom teljen

Méz illatával.

Kiscsibék öröme

Tyúkanyóka búzát talált

Kotkodák, kotkodák!

Ez megoldja minden gondját,

Kot-kot-kotkodák!

Kiscsibéit hívja nyomban,

Kityi-kotty, kityi-kotty!

Ebédjüket porciózza,

Kityi-kotyi-kotty.

Torkos csibék pittyegetik

A búzát, pity-pity-pitty,

Anyókájuk örömüket

Nézi, s rákottyint.

Nyár

Fény csorog a Föld ölébe,
Tarka-barka kötényébe.
Benne fürdik a mező,
A havasi legelő,
Onnan mer a rét virága,
Attól virít szép orcája.

A rét muzsikál

Nyár derekán, nap hevében,

Virágtenger közepében

Szól a muzsika.

Eláll a szél lélegzete,

Elhallgat a fülemüle,

Oly harmónia!

Dongó dongja,

Méhraj zsongja,

Darázs lágyan duruzsolja,

Tücsök cérnahangon cirpel,

A fürj pitypalattyol szépen.

Virágszirmon lepke ámul,

Fűszálon a bogár bámul,

Szöcske táncot jár.

Verőfényes nyári délben

Mindenkinek örömére

A rét muzsikál.

Tarka nyár

Erdő, mező, vadvirág,
Dong-dana dongó,
Mézillatú tarka nyár,
Dong-dana dongó.

Göndör bárány tekereg,
Dong-dana dongó,
Kecskegida kesereg,
Dong-dana dongó.

Csikó ropja magában,
Dong-dana dongó,
Csengő szóra cifrázza,

Dong-dana dongó.

Borjú a kapu előtt,
Dong-dana dongó,
Bújában szelíden bőg,
Dong-dana dongó.

Malac visít éhesen,

Dong-dana dongó,
Vályuba bök mérgesen,
Dong-dana dongó.

Csibe kapar, szemet vár,
Dong-dana dongó,
Pipe vízért kiabál,
Dong-dana dongó.

Erdő, mező, vadvirág,
Dong-dana dongó,
Kár, hogy elmúlik a nyár,
Dong-dana dongó!

Nyári dél

Bim-bam, bim-bam! – szól a harang –,

Fejünk fölött delel a nap!

Dongó darázs döngicséli:

Itt az ideje pihenni!

Vadalmafa árok szélén,

Árnyékának hűvös mélyén

Kalapját szemébe húzza,

Bóbiskol a vándor, s botja.

Az éjszaka csodái

Kék tenger az ég,

Rézkorong a Nap...

Kék tengerben

Rézkorong

A part felé tart.

Aprócska fények

Tejútra hullnak,

Göncölszekér nyomán

Nagymedve csoszog,

Hold udvarában

Fiastyúk tanyázik,

Körötte ragyognak

Csillagfiak.

Hol aludtál, napsugár?

Jó reggelt, jó reggelt,

Fényes napsugár,

Elmúlt éjszakában

Mondd, hol aludtál?

Túl az óperencián

Nyájam terelgettem ,

Míg legeltek a barik,

Aludni nem mertem.

Felhők jönnek, napsugár,

Betakarnak téged,

Hunyd be szemed, szundikálj

Odafönn az égen!

Rózsabimbó

Feslő rózsabimbó,

Lágyan ingó-bingó,

Napsugár becézi,

Hold az álmát őrzi,

Reggel irul-pirul,

Szép délre kivirul.

Virágok vágya 

Szedtem virágokat
Tűzszínüt, fehéret,
Lilát, halványsárgát,
Szelíd égszínkéket,

Szedtem virágokat,
Harmattól gyöngyöset,
Erdőn-mezőn nyílót,
Virulót, ékeset.

Bokrétám bokrétám.
Halovány virágid
Szirmaik hullatják
Csendben, mind egy szálig.

Nem szedek, nem szedek

Mezei virágot,
Nem kötök én többé

Színes bokrétákat!

Minden vadvirágnak
Egyetlen a vágya,

Viruljon kelyhétől

Földanyánk pártája!

Hétpettyes bogárka

Hétpettyes bogárka,

Szállj le tenyerembe,

Ne félj, nem bántalak,

Nézegetlek csendbe'.

– Hogy hívnak, kedvesem? –

Kérdi a bogár,

– Én Eliza vagyok –

Felel a kislány.

– Te a neved tudod-e,

Ha kérdezlek, mondod-e?

– Mondom biz’ én, figyelj rám,

Nevem Katicabogár.

– Jaj nekem, most mi lelt téged,

Szárnyad miért emelgeted?

– Gyümölcsfa ágára szállok,

– Ott várnak rám jó barátok,

Nyár derekán sok a dolgunk,

Falevelet tisztogatunk.

Zakota

Elszaladt a csend házunktól,

Evőeszközök zajától.

Zakatolnak hangoskodva,

Zeng-bong belé a nagy konyha:

Levest követel a kanál,

Hús nélkül a villa ágál,

Vagdalózik az éles kés,

Nyomában rí sok repedés,

Sután csápol a fakanál,

Jaj annak, kit fején talál,

Kiskanalunk védtelenül

Aszalt szilvalébe merül.

Véget vet ennek nagyanyó,

Elnyeli őket a kagyló,

Forró vizet ereszt rájuk,

Csillapítja szilajságuk,

Majd egyenként kifényezi,

Kredencfiókba fekteti.

Elnémul a csengés-bongás,

Eszeveszett zakatolás,

Rend őrzi a konyha csendjét,

Házunk szívében a békét.

Csön-csön gyűrű 

Csön-csön gyűrű karika,

Ellopta a szarka.

Csillog-villog aranya,

Felkacag a Napra!

Szarka viszi csőrében,

Rejtené a fűbe...

Perdül-pattan a gyűrű,

Csirr-csörög a szarka,

Ám az arany karikát

Egy napsugár felkapja!

További verseket a természetről a Világfa c. kötetben tatálhat az érdeklődő