NYÁR
Züm-züm-züm
Züm-züm-züm, virágom,
Hogy felébredtem,
Pártádon harmatos
Fürdőre leltem.
Züm-züm-züm, szomjunkat
A napsugárral
Kelyhedből oltottuk
Édes nektárral.
Züm-züm-züm, családom
Már alig várja,
Kaptárom teljen
Méz illatával.
Kiscsibék öröme
Tyúkanyóka búzát talált
Kotkodák, kotkodák!
Ez megoldja minden gondját,
Kot-kot-kotkodák!
Kiscsibéit hívja nyomban,
Kityi-kotty, kityi-kotty!
Ebédjüket porciózza,
Kityi-kotyi-kotty.
Torkos csibék pittyegetik
A búzát, pity-pity-pitty,
Anyókájuk örömüket
Nézi, s rákottyint.
Nyár
Fény csorog a Föld ölébe,
Tarka-barka kötényébe.
Benne fürdik a mező,
A havasi legelő,
Onnan mer a rét virága,
Attól virít szép orcája.
A rét muzsikál
Nyár derekán, nap hevében,
Virágtenger közepében
Szól a muzsika.
Eláll a szél lélegzete,
Elhallgat a fülemüle,
Oly harmónia!
Dongó dongja,
Méhraj zsongja,
Darázs lágyan duruzsolja,
Tücsök cérnahangon cirpel,
A fürj pitypalattyol szépen.
Virágszirmon lepke ámul,
Fűszálon a bogár bámul,
Szöcske táncot jár.
Verőfényes nyári délben
Mindenkinek örömére
A rét muzsikál.
Tarka nyár
Erdő, mező, vadvirág,
Dong-dana dongó,
Mézillatú tarka nyár,
Dong-dana dongó.
Göndör bárány tekereg,
Dong-dana dongó,
Kecskegida kesereg,
Dong-dana dongó.
Csikó ropja magában,
Dong-dana dongó,
Csengő szóra cifrázza,
Dong-dana dongó.
Borjú a kapu előtt,
Dong-dana dongó,
Bújában szelíden bőg,
Dong-dana dongó.
Malac visít éhesen,
Dong-dana dongó,
Vályuba bök mérgesen,
Dong-dana dongó.
Csibe kapar, szemet vár,
Dong-dana dongó,
Pipe vízért kiabál,
Dong-dana dongó.
Erdő, mező, vadvirág,
Dong-dana dongó,
Kár, hogy elmúlik a nyár,
Dong-dana dongó!
Nyári dél
Bim-bam, bim-bam! – szól a harang –,
Fejünk fölött delel a nap!
Dongó darázs döngicséli:
Itt az ideje pihenni!
Vadalmafa árok szélén,
Árnyékának hűvös mélyén
Kalapját szemébe húzza,
Bóbiskol a vándor, s botja.
Az éjszaka csodái
Kék tenger az ég,
Rézkorong a Nap...
Kék tengerben
Rézkorong
A part felé tart.
Aprócska fények
Tejútra hullnak,
Göncölszekér nyomán
Nagymedve csoszog,
Hold udvarában
Fiastyúk tanyázik,
Körötte ragyognak
Csillagfiak.
Hol aludtál, napsugár?
Jó reggelt, jó reggelt,
Fényes napsugár,
Elmúlt éjszakában
Mondd, hol aludtál?
Túl az óperencián
Nyájam terelgettem ,
Míg legeltek a barik,
Aludni nem mertem.
Felhők jönnek, napsugár,
Betakarnak téged,
Hunyd be szemed, szundikálj
Odafönn az égen!
Rózsabimbó
Feslő rózsabimbó,
Lágyan ingó-bingó,
Napsugár becézi,
Hold az álmát őrzi,
Reggel irul-pirul,
Szép délre kivirul.
Virágok vágya
Szedtem virágokat
Tűzszínüt, fehéret,
Lilát, halványsárgát,
Szelíd égszínkéket,
Szedtem virágokat,
Harmattól gyöngyöset,
Erdőn-mezőn nyílót,
Virulót, ékeset.
Bokrétám bokrétám.
Halovány virágid
Szirmaik hullatják
Csendben, mind egy szálig.
Nem szedek, nem szedek
Mezei virágot,
Nem kötök én többé
Színes bokrétákat!
Minden vadvirágnak
Egyetlen a vágya,
Viruljon kelyhétől
Földanyánk pártája!
Hétpettyes bogárka
Hétpettyes bogárka,
Szállj le tenyerembe,
Ne félj, nem bántalak,
Nézegetlek csendbe'.
– Hogy hívnak, kedvesem? –
Kérdi a bogár,
– Én Eliza vagyok –
Felel a kislány.
– Te a neved tudod-e,
Ha kérdezlek, mondod-e?
– Mondom biz’ én, figyelj rám,
Nevem Katicabogár.
– Jaj nekem, most mi lelt téged,
Szárnyad miért emelgeted?
– Gyümölcsfa ágára szállok,
– Ott várnak rám jó barátok,
Nyár derekán sok a dolgunk,
Falevelet tisztogatunk.
Zakota
Elszaladt a csend házunktól,
Evőeszközök zajától.
Zakatolnak hangoskodva,
Zeng-bong belé a nagy konyha:
Levest követel a kanál,
Hús nélkül a villa ágál,
Vagdalózik az éles kés,
Nyomában rí sok repedés,
Sután csápol a fakanál,
Jaj annak, kit fején talál,
Kiskanalunk védtelenül
Aszalt szilvalébe merül.
Véget vet ennek nagyanyó,
Elnyeli őket a kagyló,
Forró vizet ereszt rájuk,
Csillapítja szilajságuk,
Majd egyenként kifényezi,
Kredencfiókba fekteti.
Elnémul a csengés-bongás,
Eszeveszett zakatolás,
Rend őrzi a konyha csendjét,
Házunk szívében a békét.
Csön-csön gyűrű
Csön-csön gyűrű karika,
Ellopta a szarka.
Csillog-villog aranya,
Felkacag a Napra!
Szarka viszi csőrében,
Rejtené a fűbe...
Perdül-pattan a gyűrű,
Csirr-csörög a szarka,
Ám az arany karikát
Egy napsugár felkapja!
További verseket a természetről a Világfa c. kötetben tatálhat az érdeklődő
