Kesergő

Ősszel parolázik a Nap,

Más tájra küldik a nyarat…

Sírdogál az árva mező,

Búsan pipál a vén erdő.

Kopott hárfát hangol a szél,

Húrjain kesergőt zenél,

A fáradt lomb színét váltva,

Álomba hull rőt avarba.

Ősszel a vadonban

Ősszel a sűrű vadonban

Ne keresd a csendet,

Fák között, bokrok aljában

Eleven az élet.

Nyúl szaladgál ide-oda,

Nem leli a helyét,

Hó, mi szőre színét rejtse,

Idén nem hullott még.

Földvárából a torkos borz

Éjszaka leplében

Beszerző útjára indul

Vára környékre.

Hajnaltájban ballag haza

Zajos sustorgással,

Zimankós téli napon már

Hallik horkolása.

Mókus építi a fészkét

Mohatechnikával,

Lehullat egy fenyőgallyat

Rettenetes zajjal,

Mert az esze épp azon jár,

Éléskamrájába

Mit elrejtett féltő gonddal,

Télen megtalálja?

Az öreg erdő titkait

Tovább nem regélem,

Tölts el nála egy napot,

S megtudsz tőle mindent.