TAVASZ

Megújulás

Fényt szitál a földre a nap,

Erdőn-mezőn élet fakad,

Álmából ébred egy bogár,

Hét fűszál között  botorkál,

Madár száll bizsergő ágra,

Párját oda csalogatja,

Hévvel a megújulásnak

Új dallamot komponálnak.

A hóvirág

Avar ágyán, erdőben

Aludt a hóvirág,

Szelíd szellő rángatta

Rongyos takaróját.

Dologra fel, kedvesem,

Csengettyűd hangjára

Ébredjen a kikelet,

Induljon útjára!

És a csöppnyi virágszál

Hirdette merészen,

Örüljetek, a tavasz

Itt jár a környéken!

Tavaszi dal  

Domboldalon virít már a

Kikerics, kikerics,

Télfoszlányoknak a mezőn

Híre sincs, híre sincs.

Új köntösében  az erdő

Csalogat, csalogat,

Porzó méhek illatárban

Zsonganak, zsonganak.

Zöld kendővel sárga virág

Integet, integet,

Derűs arccal mosolyog a

Kikelet, kikelet.

Madarat hangjáról

Kelep-kelep, sarjad a fűszál,
Gólyamadár kelepelve 
Kéményünkre száll.

Csivit-csivit, virít a tavasz,

Eresz alatt fecskepáros

Immár fészket rak.

Pity-patty, szól a pitypalatty,
Búzaszála, dús kalásza
Hűs oltalmat ad.

Csitt-csatt, ő a csalogány,
Bokor aljában csittegő,
Napnak alkonyán.

Fiú-fiú! – rikkant a rigó –,
Ha szél játszik zöld lombokkal,
Fütyörészni jó!

Kakukk-kakukk, egyedül vagyok,
Fenyőágon várva párom,
Én kakukkolok.

A megbékélt kócsag

Amikor a kócsag leszállt a mocsárba,

A tájat hogy meglátta, elcsuklott hangja:

Meditterán földről repültem hazáig,

Onnan, hol napsugár kényeztetett máig,

Hol lagunák vizében áztattam lábam,

Miközben kedvemre halat vacsoráztam.

Tékozló múltját míg ily módon siratja,

Látja, egy levélről rámered a béka.

Odalett őkelme finnyás kevélysége,

Mert a hosszú úttól kínozta éhsége.

Villámként lecsap, s a védtelen pára,

Már csúszik is lefelé üres gyomrába.

A megbékélt kócsag táncol örömébe’,

Gondolja vidáman: Házasodni kéne!

Tavaszi rigmus

Egyedem-begyedem tengertánc

Sárga pitypang gyermeklánc

Gólyahír meg pipeláb

Szent György napján mezítláb

Bontsd ki sárkánykedvedet

Vessél cigánykereket!

Májusban

Pitypangok közt a tavasz

Lustán heverészik,

Fölötte friss lombok közt

Delet ül az ég is.

Hangya sürög szaporán,

Temérdek a dolga,

Bogár nézi tétován

Fűbe kapaszkodva.

Éhes poronty fészek alján,

Ringatja a szellő,

Anyácskája etetgeti

Gondosan, míg felnő.

Májusi eső

Miért szomorkodsz, szép tavasz,  

Látod, a fű már egy arasz,           

Egyre nyúlánkabb a napfény,             

Serdül a levél ág hegyén.    

Aranykönnyeim hullatom,    

Szökkenő szárnak jutalom,      

Virágsziromnak arcvize,  

Sarjadó élet ereje.