Megjött a vakáció!

Ió - ció - áció

Megjött a vakáció!

Erdő pengeti a lantot,

Mező fújja a tilinkót,

Ritmust csilingel a patak,

Szolmizálnak a madarak:

Trillát költ a fülemüle,

Benne dobog szíve, lelke,

Kakukk szólót énekel,

Fecskepáros csivitel,

Rigó füttyent, gyere már,

E sok csoda téged vár!

Hátulsó pár, fuss előre!

Egy előre, két kettőre,

Hátulsó pár, fuss előre!

Szedd a lábad, lépj ki gyorsan,

Fogd a kezem jó szorosan!

Átbújunk a kapu alatt,

Aki ügyes, le nem marad,

Három hatra, hat kilencre

Kiérünk a füves rétre,

Szárnyat bontunk, felrepülünk,

Sok kis madár szárnyal velünk,

Mikor delel égen a nap,

S a toronyban kong a harang,

Lehuppanunk a zöld fűre,

Sóskát rágcsálunk ebédre.

A vakáció első napján

Gyuri, vigyázz a húgodra, 

 Míg teregetem a ruhát!      

Gyuri, nézz be a kiságyba,  

A húgod elaludt-e már?      

Gyurikám, nem hallod, hogy sír,  

Éhes a kishúgocskád,                                           

Cumisüvegben a tápszer,                 

Míg jóllakik, tartanád?                      

– Mi van veled én kisfiam,              

Miért vagy olyan kedvetlen?          

– Gyűlölöm a vakációt!       

Mami, kérlek, intézd el,       

Kezdődjön meg az iskola,     

Hogyha lehet, már kedden!      

Álmom

Lib-láb laboda,

Lábam ide meg oda!

Fel a dombra, völgybe le,

Hogyha szárnyam lehetne,

Kéklő hegyek tetejéről,

Bárányfelhők közepéről

Belátnám a nagyvilágot,

Megpördíteném a Napot!

Lib-láb libaláb,

Az álmom nem szalmaláng!

A patak

Falu szélén erdő alatt

 Patak csörgedez,

Nyár derekán benne pancsol

Sok-sok kisgyerek.

Felhő mögül a napsugár

Lesi irigyen,

 Gondol egyet, s már ott táncol 

Ő is a vízen.

Ring a patak jobbra-balra

Keskeny medrében,

Nagyot csobban, és elterül

A parti fűben.

A réten

Vadvirágok közt a réten

Napsugaras szép napon,

Míg repültem lepke szárnyán,

Szeleburdi huncut szellő

Ellopta a kalapom.

Állj meg, szellő, huncut szellő,

Add vissza a kalapom!

Így kérleltem, de hiába,

Copfom végén kioldotta

S lengette kék szalagom.

Szántam-bántam veszteségem,

Míg ültem egy fa alatt,

S akkor láttam integetni

Az útszéli bokorágról

Kalapom s szalagomat.

Felkérő

Hej, szép virág, viola,

Van már néked párod?

Nincs az idén, de lesz ám

Majd a jövő nyáron!

Hej, virágom, violám,

Ha lehetnék párod,

Reggelig forgatnálak,

Hogyha te nem bánod!

Jer hát, párom, vigadjunk,

Virágos a kedvem,

Befejezzük a táncot

Holnapután, kedden!

Egy labda vallomásai

Különleges az eset,

Amely vélem megesett.

Tudom, tudom, bűnöm súlyos,

Hogyan történt?  Hát elmondom:

Repültem – ó, de jó is volt –,

Be a fényes ablakon!

Csilingelő kristályok közt,

- azt hittem, hogy álmodom -,

Egy asztal közepén landoltam,

 Lett is nagy bonyodalom!

És azóta rabságomban

Régi erőm egyre fogy,

Puhány, lusta labda lettem,

A tétlenségtől nyafogok.

Mondja meg már, aki tudja,

Mert megöl az unalom,

Büntetésből meddig kell még,

Sarokban gubbasztanom?